Tegnap kaptam egy jó állást. Az alábbiakban megosztom az álláskereséssel kapcsolatos tapasztalataimat.
Tanács no.1: A múlkor írtam a Sam Learning nevű cégről, akiknél volt egy jól sikerült interjúm. Persze egy valamit nem írtam meg akkor, hogy a végén elkövettem egy nagy bakit. Amikor kérdezte a Will, a főnök, hogy miért jöttem át Albionba, mondhattam volna bármit, valami kis egyszerűt, például hogy érdekel az átlátszó bőrű, elhízott, részeges és állandóan dohányzó nők lelkivilága (valójában vastagon leszarom), és ezt sehol a világon nem lehet jobban tanulmányozni, mint itt, de nem tettem. Nekiálltam az üzleti terveimről mesélni, hogy miből fogom én itt a nagy $-t megcsinálni, csak hogy lássa, én szilárdan állok a talajon és nem vagyok elveszett ember. A következő választ kaptam az ügynökömtől pár nap múlva:
"
Hi Krisztian!
The feedback from Sam Learning was very positive, they thought you would be perfect for the position and Will thought he would enjoy working with you.Unfortunately you are a no. The fact you have other business commitments, has put them completely off you.
Sam Learning want some one who is going to be 100% committed to the role, not someone who is looking for some extra money because they have some spare time. I'd advise avoiding mentioning the fact you have other business interest in future interviews. A big NO NO, puts companies off."
(tömören: tetszettem, alkalmas vagyok, de az egyéb üzleti tervek említése azt sugallta nekik, hogy engem csak a saját pecsenyém sütögetése érdekel, és amint pénz áll a házhoz, lelépek.)
Szóval ezt nem szabad. Szépen elő kell venni az archívumból a következő lemezt, és (mutatis mutandis) előadni.
"Gyermekkori vágyam volt, hogy egy .................-tal foglalkozó cégnél dolgozhassak. A .................-ot már az ókori görögök is tisztelték, és nagy becsben tartották. Személyes értékrendemben kiemelt helyen áll a ................. minél alaposabb megismerése/professzionális művelése, jövőmet e célnak rendelem alá."
Voltam aztán egy másik helyen, ahol két órán át diskuráltunk, minden klappolt, aztán másnap kaptam megint egy NO-t.
Tanács no.2: Ezután elkeseredtem. Bíztam ezekben a lehetőségekben, úgy éreztem, hogy jól teljesítettem, minden megtettem és mégsem sikerült. Lehet, hogy nincs itt semmi keresnivalóm? Igen, talán vissza kéne mennem Magyarországra, ahol bármit másra lehet kenni, lehet mutogatni, ahol a kúrmányfő is azt mondja, hogy mindenről a kettővel ezelőtti kormány tehet. Ott talán el tudom adni magam. Napi 2 fontból éltem (1.20-ért kapható a Tescoban 2 darab húsos lepény, 80 pennyért mellé némi banán), és a wizzair oldalát böngésztem, olcsó hazajegyet keresve.
Nem szabad feladni.
Tanács no.3: Ahogy errefelé mondják, "You've gotta spend money to make money". Ez is igaz. Ha a világ végén laksz egy odúban, nehéz elhitetni hogy menő vagy. Kevesebbet fognak kínálni, mert úgy gondolják, annyiért is elvállalod. Adni kell a külsőségekre.
Tanács no.4: Errefelé nem magadnak keresed az állást, hanem a fejvadászok keresik neked. Ne is vesztegesd az időd hírdetések böngészével.
Esettanulmány: hogyan szivassunk egy jelöltet?Voltam ma is egy interjún, hátha ezekből még több pénzt lehet kicsikarni. 1-2 dolgra jó volt ez a mai tapasztalat is:
1. jót mulattam
2. még jobban értékelem az állást, amit tegnap kaptam
Már a környzet se tetszett egy szockó, elmű szerű irodaház, kicsi, sötét irodák, mindenkinek kihulott a haja. Igazi nerd-ök, de a rossz értelemben.
Maga az interjú meg nagyon abszurd volt, de így tét nélkül ugyanakkor szórakoztató is.
Előszür odaadtak egy lapnyi xml-t, hogy ebben hány hibát találok. 10 mp múlva visszaadtam, hogy ránézésre egyet sem, de ennek úgy sincs semmi értelme, tesztelni kell, az kidobja a hibákat.
Megjegyeztem, hogy nem számítottam a spanyol inkvizícióra. Nem nevettek.
Aztán jöttek ilyen jópofa kérdések, hogy van két szoba, az egyikben villanykapcsolók, a másikban lámpák, és ha a villanyok égnek, nem mehetek be a másik szobába.
Hogy állapítom meg, hogy melyik villanyt melyik kapcsoló kapcsolja?
Tessék gondoldni egy kissé kínos csendnyi ideig, de nem tovább, majd tovább olvasni.
Feldobtam pár megoldást.
1. lyukat fúrok a falon, és átkukucskálok
2. tükröt tartok ki az ablakon, és azzal átlesek, vagy kamerát rakok be
3. mivel azt mondta, hogy "you can't enter the other room, while the lights are on"
a YOU-t kihasználva azt mondtam, hogy átküldök valakit, hogy nézze, amíg én kapcsolgatom őket, és közben kiabálunk egymásnak.
Ez nagyon teszett nekik, mondták, hogy ez igen, ez aztán a CSAPATSZELLEM.
Később persze kiderült, hogy a helyes megoldás az, hogy meg kell fogni a lámpát, és amelyik meleg, az égett. Sajnos azt a részletet elmulasztottam számításba venni, hogy HA A VILLANYOK ÉGNEK, akkor nem mehetek át, én úgy gondoltam, hogy egyáltalán nem mehetek át.
(Borbi barátom hozzásfűzése ehhez a jópofa feladathoz: "az ilyen szóviccekért kurva nagy koki jár...")
Ezután papíron kellett actionscriptet írnom, egy hipotetikus labdát pattogtató kódot.
Kicsit könnyedebb rész következett, átjött a cég feje, aki szakasztott Notás jenő, csak 20 évvel fiatalabb, és mesélt a termékről. Egy internetes szobarádiót fognak piacra dobni, és annak az UI-ját kéne dizájnolgatni. Maga az eszköz kínában készül, láttam terveket róla, randa egy doboz lesz, annyi szent. Wifi lesz benne és webrádiókat meg podcastokat lehet majd vele hallgatgatni.
Tulajdonképpen egy csúnya szobai ipod.
Az interjú végén megkérdezte a Jenőbá (nem emlékszem a nevére), hogy hogy éreztem magam náluk. Válaszképp elmeséltem azt a Python jelenetet, amikor a John Cleese az interjún mindenféle idióta feladatokat ad a jelöltnek, aki hülyét csinál magából, majd a végén bejön a zsűri, pontszámokkal. 7-8, körüli, igen jó pontok.
A jelölt (Graham Chapman) ezen kiborul, ordibálni kezd, hogy maguk itt megalázzák a jelentkezőket, és fel lesznek jelentve, erre még jobb pontokat kap.
ezen felbátorodva megkérdezi az interjúztatót:
-"Ó, akkor ezek szerint megkapom az állást?"
-"Attól tartok nem, ugyanis a helyet már HETEKKEL EZELŐTT BETÖLTÖTTÉK!!!!!"
[Sátáni hahotázásban törnek ki]
Jenőbá erre kicsit furcsán nézett, kinyomott egy kényszeredett vigyort, és csendben elbúcsúztunk.
Ezt ettem ma: egy eposzi méretű ebéd. Made in USA, home of the HUNGRY MEN
Szuperhősök a színpadon
A TV-szerelők is képviseltették magukat
Karneváli hangulat
Karneváli hangulat és flipperfej
