Kicsit mesélek a ház tulajáról, Roy Buosi-ról. Szülőföldjén látta meg a napvilágot, sokan vagyunk hasonló helyzetben. De ez itt történt, olasz szülők gyerekeként. A papának, a lovagnak valami fontos étterme van otthon, és ismeri az össyes olasz fejest. Ma már 74 éves, és mivel világ életében libamájon és vörösboron élt, jól tönkrement a szervezete. Roy: "Nem tud enni, nem tud b***ni, szegény minek él még..."
Roy vezette itt a házban Bullet Motocyclest 17 évig, aztán kiadta a szakállas Jake-nek, aki talán majd hétfőn megosztja velem a wifit... Manapság nem tudom miből él a fickó, de tegnapelőtt elkóboroltam a Fulham high street felé, és egyszercsak az utca túloldaláról, egy kávézóból kiabált, hogy menjek oda, és igyunk egy kávét. kb 20 percet ültünk ott, és ezalatt 4 olasz ült le az asztalunkhoz, cimbik. London Little Italy-ja mindenképp Fulham. Keresztapás kvaterkázás és biznisz a kávézóban.
Közben csillogó szemekkel bemutatta nekem az ötletét: kinyírjuk a kebabot a piacról a valódi, kézzel készített, szeretettel legyilkolt biobirkák húsából készült rablóhússal. Mélyfagyasztva jön a cucc taljánföldről, és itt szupermarketekben fogják árulni. Két darab hús, egy darab szalonna. Hús, hús, szalonna. Ez az ezeréves, titkos recept. Ja, és kéne a terméknek weboldal. Szép hússzínű, olyat még úgysem látott a világ.
Említette, hogy péntek este buli lesz náluk, mindenképp menjek, majd még hív előtte. Itthon ültem, már majdnem este tíz volt, azt hittem átcseszett, amikor hívott.
"Hol vagy?" - kérdezte
"Itthon." - mondtam.
"És mi a f***ért nem itt vagy? Azonnal ülj be egy taxiba, és gyere, egy csomó embernek be akarlak mutatni."
Így is tettem. Mellesleg 7 font volt a kb 1,5 kilis út, úgyhogy most egy jó ideig nem taxizgatok.
A bulira megérkezve rögtön sikerült egy rövid időre elrontanom a hangulatot az olaszok közt, amikor közöltem, hogy porrá égett a Cinecittá. Volt még egy remek húzásom, amikor a kedves örmény fickótól megkérdeztem, hogy Azerbajdzsánból jött-e, mire felvilágosított hogy az az ősellenség, és fúj. Illedelmesen elnézést kértem.
Megismertem Simon-t is. Kicsi kopasz, jópofa berúgott fickó, olyan 40 éves lehet. Háztartási gépeket árul a neten. Jól megy a bolt? - érdeklődtem szerényen.
Belemelegedett a témába, és ellmesélte a sztoriját. A megboldogult Ecopoly című műsor itteni változatában (ahol előadod az ötleted, és ha tetszik a gazdag embereknek, akkor belédfektetnek némi kesst) szerény 1 millió fonttal megtolták a szekeret. A syekér annyira meglódult, hogy egy év múlva azt már vissza is törlesztette, kamatostul. És hogy most hogy megy a szekér? Érdeklődtem, hogy nagyságrendileg mennyit költenek weboldalra. "Idén kétmilliót, mert átálltunk a .net-re". Uramisten. Ezek fossák a pénzt.
A buli egyébként jó volt, a Roy bohóckodott, ölelgetett mindenkit, meg hozta a Limoncello-kat. A móka végén pohárban mindenki kapott egy betét nélküli, finom, minestrone szerű levest. Áldás az ilyen egy ittas embernek.
