Kínos helyzetek mindenki életében adódnak. De ez több volt a soknál.

Tegnap este szólt a Roy, hogy menjek át ma fél 10 körül, lesz egy kis összeröffenés. Így is tettem. Legnagyobb meglepetésemre a csöngetésemre senki nem nyitott ajtót, viszont bentről erős áriázás hallatszott.

A harmadik csöngetésre Vanessa, a Roy felesége beengedett. Javában állt a bál: körülbelül 20 db 35-40 év közötti anyuka mulatott benn, a Roy kislánya most lett elsős az általános iskolában, és ennek apropóján meghívta az osztálytársak anyukáit és a tanárokat egy vacsorára. Rajtam kívül csak 2 férfivendég volt: két profi zenész, az egyik zongorázott, a másik énekelt, szépen, de rettenetes, Bodrogi Gyulai magasságokat megközelítő ripacssággal körítve. Megérkezésemkor Roy bemutatott a körülötte álló hölgycsokornak: ő is a barátom, Kriszcsön, chippendale táncos.

Tudom én kezelni az ilyen helyzeteket, csak nem szeretem őket. Nagyon lelkesek lettek, kérdezgettek, hogy mikor fogok vetkőzni, de hamar felfedtem a titkot,  hogy ne izguljanak nagyon, ez csak álca.

-Ó, akkor mi a foglalkozásod?
-Strici vagyok. - Mondtam a legnagyobb természetességgel.

Egyikük nem hitt a fülének, visszakérdezett.
-Bocs, nem hallottam, mit dolgozol?
-Vízvezeték-szerelő vagyok.

Szerencsére már ittak annyit, hogy vegyék a lapot. Az elkövetkezendő két órában néha megpróbált velem valaki beszélni, de amikor kiderült, hogy nincs gyerekem, egyből odébbálltak. A negyedik ilyennél már inkább meséltem egy kicsit a két képzeletbeli fiamról, akik ikrek, most lettek iskolások, az egyik gitározik, a másik pedig verseket irogat, amik nem rímelnek.

Az egyik kisebb szünetben a két zenésszel próbáltam beszélgetni. Megláttam, hogy az énekes zakójának hátán valami kosz van, szóltam neki.

A matektanárnő odaszólt neki, hogy szép ez a zakó, hol vetted. Mivel az énekes el volt foglalva a pecsét eltávolításával, válaszoltam helyette hogy a Zara-ból való, amit persze nem volt nehéz megmondanom, mert nekem is ugyanolyan van, csak sötétbarnában. Erre mindenki felkapta a fejét, hogy ez micsoda érdekes jelenség, hogy a furcsa magyar sztriptíztáncos ránézésre megmondja a divatmárkákat. Szóvá is tették, és miközben elmondtam, hogy honnan tudom, hallotam, ahogy két nő összesúg mögöttem.

Volt még továbbá közös éneklés (bohemian rhapsody), meg sok finom kaja is. Elkezdtek hazafelé szállingózni a betütükézett anyák, sárga láthatósági mellényben, biciklin, a szakadó esőben. Az első adandó alkalommal leléptem. A zenészekkel jöttem egy taxiban, és az énekes mesélte, hogy kétszer is odajöttek hozzá, hogy hány dalt énekelnek még, mert már nagyon várják a vetkőzős fiút.