Amikor 97-ben itt jártunk a Papival és a Manóval, a sörök jeles tudora a következő véleményt fejtette ki a King's road-ról, ahol lakom: "valószínűleg csak azért került be az útikönyvbe, mert a szerző megujjazott itt valakit, nincs is itt semmi érdekes". Igaza volt, ez nem egy látványos környék, hétköznap pláne nem. De hétvégén sült hús szaga terjeng, és az emberek focimezben masíroznak a stadionok és a kocsmák felé, ilyenkor kedves, kisvárosi, szerethető hangulat lepi el az utcákat.

Ma megkíséreltem kibiciklizni a városból, de sajna a folyton rémisztgető eső miatt ez nem sikerült. Egyéb ok: a bicikliút, amire verik a mellüket, hirtelen minden előzetes figyelmeztetés nélkül ócska murvás ösvénnyé alakul.

Cserébe viszont felfedeztem London Római partját: Putney-ban. Sok evezős klub, senki sem evez, itt is inkább grilleznek a teraszon, és vadul isznak. Dél körül jártam arra, voltak kifeküdt emberek szép számmal.

Szigorúan csak erős idegzetűeknek: sportfotók! A környéken elég sűrűn vannak egymás mellet parkok, ami jó. Nem könnyű elcsípni ilyen fantasztikus felvételeket, mint amik most következnek, de nekem sikerült. Exkluzív anyag!

 Vakok, gyengénlátók vagy inkább mindenki kedvéért: az elsőn a Smith család golfozik, a másodikon a richmondi gimnázium rögbiedzése folyik. A harmadik képen egy életre-halálra szóló krikettmecsset kaptam el. Talán még a Szilasi is könyörögne a receptért! ("Remek" kerékpáros fotókat készítő pojáca). Ez van, hozott anyagból.

Hogy ne csak a sport szerelmeseinek, hanem a kultúrának is adózzunk: ez itt a Haláltavi (a mortlake mi más is lehetne?) sörfőzde, ahol szégyenletes módon pillanatnyilag Budweisert főznek. Közvetlenől emelett láttam hatalmas küzdelem árán kiszállni egy kb 150 kilós nőt egy Toyota mr2 típusú (igen kicsi) sportautóból, be is szóltam neki, magyarul: "Kellett neked rongybicikli fakerékkel!" Remélem e mondat nyomán elindul egy egészségesebb életmód felé.

 A képeken is jól látható az ég, amire reggel azt mondtam, hogy de szép idő van, ma biciklizem egy nagyot, az hamarosan borongós, kompjúteres idővé változott, folyton fenyegető és csepegő esővel.

Hazafelé felfedeztem a Fulhamtől nyugatra eső részeket, kellemes meglepetés volt. Újabb golfpályák, egy szép nagy park, és kedves kis sikátorok, folyópart, hajóroncstelep. Lásd képek.

És végezetül: a közelben találtam egy gázgyárat, aminél talán már csak egy kombinát lehet szebb dolog a világon. Írtam is róla egy rigmust:

Gázgyári garzonok/
Mindig vonzottatok/
Kicsik és nem nagyok/
Proletár otthonok.

Mindez persze sírós hangon előadva az igazi.